Két középkorú férfit választottam főhősnek. Boldogok, erősek, szerelmesek, úgy is mondhatnám, fut a szekerük, amikor a gyászukkal egyedül maradnak. Nem szerettem volna rájuk korlátozni a mondanivalót, így a lehető legszélesebbre nyitottam az azonosulás lehetőségét. Ezért nincs konkrét neve az egyik főhősnek. Ő "A férfi", név nélkül. Úgy gondoltam a név korlátozó. Fűződhet hozzá kellemetlen érzés, ami meggátolhatja az azonosulást. Ezt pedig el szerettem volna kerülni. Ezért szegényes a környezet is, nincs konkrét helyszín csak ott, ahol a téma megköveteli. Egy lakás, mely idegen, ház, ami a fészek, nagy család, szülők, testvérek, barátok, felvillantott képek és szereplők adják a két történek hátterét. A középpontban a két férfi érzései, magánya van, amivel mindketten küzdenek. És ott van a megoldódás lehetőségének felvillantása is. Szokásomtól eltérően zeneművet is keveset ajánlok. A csend is zene, mint ahogy a leírt, vagy elmondott szöveg is az. A kedves Olvasóra bízom, mit választ.
Nehéz megnyílni, beszélni önmagunkról, olyan kérdésekről, melyeket sokszor magunknak sem fogalmazunk meg. Nehéz elveszíteni a társat, a szerelmet, nehéz elviselni a magányt. Szereplőim mégis ezt teszik.
A történetet lélek-gyógyítónak szánom öngyógyítóknak. Esti órákra, hosszú hétvégékre, amikor van idő elmélyedésre, emlékek átélésére, gondolkodásra.
2026.05.01..
